Új év, új sorozat. Az eddigi, már megszokott napórás bejegyzések helyett egy 2024. december 22-i látogatásról szólnék röviden. Kivételesen két részletben, az elsőben egy intézmény felkereséséről. Gondolom, többen kitaláltátok: az egykori Napfizikai Obszervatóriumról van szó.
Történt ugyanis, hogy kis könyvtáram gazdagítása okán Debrecenbe utaztam. Bár nem kis utazás ez Budapestről, mégis jobbnak láttam a személyes átvételt. És ha már ott vagyok, akár körül is nézhetek. E szempontból is jónak tűnt a dolog, mivel - a „kötelező” látnivalók mellett – több tudományos vonatkozás is található. A város időjárása kezdetben ködös majd fátyolfelhős volt, nem épp kirándulóidő. Gondoltam, a délelőtt folyamán felkeresem a bakancslistás helyeket, végállomásként az Obszervatóriummal. Utóbbi a Debreceni Egyetemhez tartozó botanikus kertben áll, és a campushoz villamossal is el lehet jutni, mégis a gyaloglást választottam (útközben némi keresgélés árán egy napórát is megtaláltam, de erről egy másik posztban).
Eljutottam az Egyetemhez. Az előtte kialakított tér a szobrokkal kiegészülve már-már egy főúri kastély látképét idézte. Eközben az égen egy 22 fokos haló is feltűnt, ami némileg fokozta az élményt (2. kép, sajnos nem nagyon látszik).
Ideje volt továbbmenni. Megnézhettem a 18. században élt Hatvani István professzor szobrát, Varga Imre alkotását. Úgy 15 perces sétát követően érkeztem meg a botanikus kertben bejáratához, ahol kifizetve a belépőt, egyenesen a csillagdához indultam.
Nem volt nehéz: a sétány csaknem a bejárattal szemben, nyílegyenesen vezetett. Az épület elülső oldalának teteje „hagyományos” kupola szürkéllett, a mögötte lévő objektum már közel sem értelmezhető ilyen könnyen. Ám ha valaki némileg felkészülten érkezik ide, rájön, hogy a csaknem vízszintesen álló hosszúkás valami az obszervatórium szovjet gyártású fő műszere, az ún. spektroheliográf egy koronográffal kiegészülve (3. képen szemből, 4-5. képeken jobban látható). Az együttes a napfény egy szűk, vörös színbe eső szakaszát (a színkép vagy spektrum ún. hidrogén-alfa vonalát) felhasználva vizsgálta központi csillagunk ritka és forró légkörét, a kromoszférát és a napkoronát. E régiók azonban akkor kutathatók hatékonyan, ha a napkorongot kitakarják – erre szolgál a koronográf. Másik műszere a fotoheliográf volt, mellyel megfigyelhették és fotózhatták a Napot, elsősorban a napfoltoknak nevezett hűvösebb régiókat. Ezek a jelenségek átmeneti jellegűek, számuk és méretük összefüggésben áll a Nap mágneses mezejével, és az égitest aktivitásával (naptevékenységi ciklus, röviden napciklus). Nyomon követésükkel bizonyos mértékig előrejelezhetők olyan események, melyek nemcsak sarki fényeket, hanem távközlési zavarokat és akár áramkimaradást is okozhatnak. Az intézmény 1958 és 2015 között működött az MTA Napfizikai Osztálya kezelésében, ezalatt a hazai napfizikai kutatások egyik központja volt (a gyulai társintézmény 2016-ig létezett). Az itt született eredmények nemzetközi adatbázisokba is bekerültek. Az épület szerencsére nincs romos állapotban, de az elhanyagoltság bizonyos jelei már meglátszanak. Közvetlenül mögötte van egy látványos üvegház, benne akár 2 méteres kaktuszokkal és egyéb egzotikus növényekkel (7. kép). Elvileg be lehetett volna menni, de idő híján akkor nem tettem meg. A botanikus kert szélén áll az Agóra Tudományos Élményközpont hófehér épülete, tetején a csillagvizsgáló kupolájával – ottlétemkor sajnos zárva volt, de az udvarában egy nagy Jupiter-modellt azért sikerült megnézni. A télies idő ellenére a kert hangulatos volt a befagyott tavacskával és a Diószegi Sámuelt és Fazekas Mihályt ábrázoló szobrokkal (8. kép; nevükhöz fűződik az első magyar nyelvű orvosi-botanikai célú összefoglaló mű, az Orvosi Füvész Könyv). Nem sokáig időztem, lassan mennem kellett. Pedig szívesen benéztem volna a csillagdába. Természetesen a vasútállomásig nem sétáltam, inkább a villamost választottam. Igazából még leszálltam a városközpontban, hogy körülnézzek. A Református templom és a belváros akkor a karácsonyi vásárnak és a műjégpályának is helyet adott. Egyébként az egész egyfajta sétálóutca képét mutatta, tele színes, domborművekkel és faragványokkal díszített épületekkel. Külön érdekes volt számomra - nem véletlenül - a Református templom tövében megalkotott Vörös torony és előbbi „kistestvére” (9-10. kép). Ám utam elsősorban nem ide, hanem a Kollégiumhoz vezetett – de erről már a folytatásban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése