Napnyugta zivatarfelhővel

 Csaknem egy hete bizonyára sokan megcsodálták a lenyugvó Nap fényében fürdő zivatarfelhőt, és többen meg is örökítették a látványt.  Így tettem én is.

 

Május végén a hazánk felett lévő ún. anticiklonnak köszönhetően nyárias, napos időben volt részünk, de a közelgő hidegfront miatt létrejöttek zivatarfelhők, olykor mozgalmasabbá téve az időjárást. Ilyen volt a május 27-én Tatabánya térségében kifejlődött magányos cella is. Mivel szeretek szép és látványos égi jelenségeket fotózni, adta magát hogy most is ezt tegyem. 

A képet Budapest XI. kerületében, a Kelenföldi pályaudvar közeléből készítettem 20:31-kor Samsung Galaxy telefonnal. A fent a dagadó, csaknem teljes Hold látható. Az impozáns alakzatot már délután fél négy után néhány perccel megláttam dél felé, de lefotózni akkor nemigen tudtam. Este azonban sokkal jobb volt a helyzet,  mivel viszonylag magasan tartózkodtam az észlelés pillanatában, ráadásul a napnyugta fénye jobban kiemelte az égi háttérből. Szépen látszódott a szélein egyfajta függőleges tagoltság a legyezőszerűen széttartó sötét sávok révén, melyeket az intenzíven feláramló légmozgások hozhattak létre. A zivatarcella a Fejér vármegyei Adony térségében jéghullást is okozott. Mint az másnap kiderült, több észlelő is látta és szebbnél szebb felvételeket rögzített róla, ezek az Időképen tekinthetők meg. 

Az évek során rengeteg fényképet csináltam különféle felhőtípusokról és formációkról, mindenféle telefonnal. Itt volna az ideje a legjobbakat kiválogatni és egy tematikus sorozat vagy képgaléria formájában közzétenni. Még nem tudom,  melyik változat valósul meg, de de valamelyik biztosan.

Utazás a Holdba - a Duna partján

 Az talán már megszokott dolog,  hogy az ember az utcákat és tereket járva itt-ott csillagászati vonatkozású látnivalókba botlik: legyen szó egy utcanévről, egy domborműről valamelyik ház falán vagy a már innen jól ismert napórákról. Ehhez persze nyitott szem és némi fogékonyság is kell. Ám mindenre nem lehet felkészülni...

Egy éjjeli séta alkalmával a budapesti belvárosban jártam, amely ilyenkor mondhatni egész kellemes (leszámítva a pénteki-szombati időszakot). A Ferenciek teréről befordultam a Kígyó utcába, majd a Váci utcát keresztezve tovább a Piarista közbe. Még be sem értem az árkádos részre, valami nagyon furcsát de mégis ismerőset vettem észre: Holdunk felfújt, élethű modellje függött a sétány felett olyan 4-5 méter magasan. A modell átmérője is nagyjából ekkora lehetett. Elkészítéséhez valószínűleg a Clementine felvételeit használták fel, amely NASA szondájaként 1994-ben sikeresen térképezte fel az egész holdfelszínt. A kép március 14-én hajnali fél 3 körül készült:

Másfél hónappal később, április 30-án újra meglátogattam a "Pesti Holdat", immár délelőtt. Láthatóan a turisták és a járókelők is felfedezték maguknak: 

A modellnek otthont adó épület legjobb tudomásom szerint a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola birtokában van, de az utcaszinten néhány vendéglátóipari egység is működik. 

 Bár ilyen felfújható holdgömb Magyarországon valószínűleg egyelőre csak itt van, a világon számos helyen és méretben fellelhető. Ráadásul kereskedelmi forgalomban is kapható, számos cég és weboldal kínál ilyeneket. A legnagyobbat - úgy tudom - a németországi Oberhausenben mutatták be. A Gasometerben, egy egykori ipari létesítményben állították ki, amely manapság kiállítások és rendezvények színhelye. A 25 méter átmérőjű attrakció 2009-ben, a Csillagászat Nemzetközi Éve keretében került bemutatásra a Csillagórák - A Naprendszer csodái című tárlat csúcspontjaként. Megálmodója Wolfgang Volz fotóművész, a megvalósításhoz varrónők és egyéb segítők közös munkája kellett. Ehhez is a Clementine képanyagát használták fel. Ma már nem tekinthető meg élőben, azonban számos fénykép és videó áll rendelkezésre a témában. Ami pedig a mi "Holdunkat" illeti remélem, még sokáig nézhetjük és fotózkodhatunk vele.