Júliusban két nevezetes eseményről emlékezhettek meg az űrrajongók, az egyiknek ráadásként kerek évfordulója volt. Most erről lesz szó az alábbiakban, de nem teljesen a megszokott leíró módon, hanem különféle emléktárgyakon keresztül (többségük szerény gyűjteményem része).
Idén július közepén volt az első közös űrrepülés, a Szojuz-Apollo (vagy Apollo-Szojuz, hivatalos angol rövidítéssel: ASTP) megvalósításának 50. évfordulója. A projektet a két akkori, egymással szembenálló szuperhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok hozta tető alá. Egyben ez volt a legelső többnemzetiségű emberes űrküldetés, mely később utat nyitott a további, kiterjedtebb nemzetközi űrtevékenységnek. Az amerikai Apollo űrhajó parancsnoka Thomas Stafford, társai Vance Brand és az a Donald Slayton volt, aki szívgondjai miatt egészen idáig nem juthatott az űrbe, helyette az asztronauták főnöke volt. Szovjet részről a küldetést az első „űrsétát” elvégző Alexej Leonov (1. kép, fejjel lefelé) vezette, őt Valerij Kubaszov segítette (mint ismert, később ő volt Farkas Bertalan felettese küldetésük alatt). A közös űrrepülés gondolata már korábban is felmerült, de a két ország közti feszültségek miatt (lásd pl. Vietnam) a tényleges lépésekig sokáig kellett várni. Végül eljött az enyhülési szakasz (amit olykor a francia détente kifejezéssel illetnek), ekkor született megállapodás a programról. Ám hosszú volt az út, a résztvevőkre még sok munka várt (gondoljunk csak a technikai, vagy akár a nyelvi különbségekre). A küldetés mintegy csúcspontjaként a Szojuz és az Apollo űrhajó összekapcsolódott, és amolyan szimbolikus momentumként a két parancsnok kezét fogott a franciaországi Metz városka felett 1975. július 17-én (3. kép). A küldetést élőben lehetett követni televízión keresztül a fedélzeti TV- kamerák által (más kérdés, hogy az akkori távközlési és politikai viszonyok miatt ezt sokan - jobb esetben - csak utólag láthatták).
Néhány tudományos kísérlet (pl. csillagok megfigyelése ultraibolya tartományban az amerikai SAG eszközzel, mesterséges napfogyatkozás létrehozása és megfigyelése a Szojuzról; utóbbi szemléltetése itt látható a 37. oldalon) és további jelképes mozzanatok után mindkét űrhajó személyzete sikeresen visszatért a Földre (bár nem sok kellett hozzá, hogy az Apollo-n tragédia történjék). Sajnos a következő szovjet-amerikai űrutazásra nem kerülhetett sor: egyrészt azért nem, mert a közeledés ellenére - és a projektet bizonyos szinten felhasználva - mindkét fél továbbra is a saját űrtechnikáját (és politikai rendszerét) propagálta, ami erősen hátráltatta a további együttműködést. Másfelől, mire sor került a folytatásra (az első Shuttle-Mir űrrepülés, 1994. február 3.), a Szovjetunió megszűnt létezni.
Ugyanakkor az Apollo-Szojuz mégiscsak elősegítette a közös űrbéli munkát, hiszen ennek folyományaként indult el szovjet vezetésű Interkozmosz-program, aminek keretében a „baráti országok” (pl. Lengyelország, Magyarország, India, stb.) egy-egy űrhajósa eljuthatott a Szaljut-6 és 7 űrállomásokra, és az amerikai űrrepülőgép fedélzetén is több vendégűrhajós dolgozhatott.
A program jelentőségét mutatja, hogy számos emléktárgy jelent meg a 70-es évektől egészen napjainkig, többségük természetesen a résztvevő országokban. Nekem is sikerült egyet-kettőt beszerezni, közel korabelieket is, lássuk:
5. kép: a Magyar Posta által 1975-ben kibocsátott bélyegblokk, mely a hazai gyűjtők számára szinte triviális darabnak számít.
6. kép: szovjet kártyanaptár 1979-re, melyet a közös űrrepülés alkalmából 1976-ban forgalomba hozott bélyeg felhasználásával készítettek 1978-ban.
7. kép: a fenti bélyegblokkot egy északnyugat-afrikai országban, Mauritániában adták ki 1976-ban (legalábbis a pecsét szerint). Francia és arab nyelvű feliratokkal - a terület sokáig francia gyarmat volt.
A fenti képen egy szintén afrikai és ugyancsak volt francia területen létrejött országban kibocsátott blokk látható: a Közép-afrikai Császárság 1976 végétől nem egészen három évig létezett franciabarát diktatórikus államalakulat volt (ironikusan hangzik, de az állam megszűnését éppen a "baráti" beavatkozás okozta).
9. kép: egy bélyegsorozatot láthatunk, újfent a Magyar Posta gondozásában (remélhetőleg teljes így a sor ám ha a Kedves Olvasó tud még egy darabról szívesen venném, ha bemutatná).
Végül a 10. kép egy különleges, fém-foglalatba helyezett festett üveglapból készült kitűzőt mutat be, melyet a Szovjetunióban gyártottak a '70-es években.
Jelenleg ennyi van a gyűjteményemben a témáról, de amennyire a lehetőségeim engedik, további darabokhoz tervezek hozzájutni.
(A poszt elején említettem egy másik, sokkal ismertebb űreseményt, de erről majd máskor...)
* * *
Emellett előre megköszönöm, ha blogom vagy annak bármely bejegyzését megosztod a közösségi médiában is. Nagy segítséget jelenthet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése