Jelen bejegyzésben Esztergomba invitálom a Kedves Olvasót. Azonban nem a hagyományos természeti és kulturális látnivalók szerepelnek a palettán, hanem a város napórái. Ennek ellenére az útba eső nevezetességekről is megejtek néhány gondolatot és fényképet (mivel utóbbiak egyszerűbb okostelefonnal készültek és sokszor nem a legjobb viszonyok között, a minőségért előre is elnézést kérek...). Az írás egyúttal egy tematikus sorozat első része is egyben, ahol a hangsúly a felkeresett napórákon van. A téma részemről viszonylag friss dolog, és az igazat megvallva sokáig nem is foglalkoztatott. De mivel relatíve könnyed amatőrcsillagász tevékenység, nemrég kedvet kaptam rá. Az első "napóra-felfedezésem" - ha jól emlékszem - még 2022 nyarán esett meg Balatonfüreden, de rendszeres látogatásuk "hivatalosan" tavaly október 23-án kezdődött meg (ezekről egyszer részletesebben is írok). Bemutatásuk sorrendje teljesen önkényes, de lehetőségeimhez mérten mindig megadom a helyszínt és az időpontot. De még mielőtt gondolatban Esztergomba repülnénk, tekintsük át röviden: mi is a napóra, hogyan működik és mire jó?
A napóra az egyik legrégebbi és talán legtovább használt időmérő eszköz, mely a Nap látszólagos égi mozgását felhasználva mutatja a helyi időt. Utóbbi megállapítás lényeges, mert a Föld közel gömbölyű alakja miatt a különböző földrajzi helyszíneken csillagunk más-más időben kel és nyugszik, ezáltal az időmérés menete is megváltozik. Így pl. Tapolca (keleti hosszúság ~17,5 fok) és Debrecen (keleti hosszúság ~21,5 fok) között 4×4 perc, azaz 16 perc az eltérés a helyi időben. Magyarul Debrecenben ennyivel előbb van napkelte. Ez a különbség a hétköznapokban nem tűnik soknak, de mondjuk egy Budapest-Peking repülőúton már számít (az ilyen problémák kiküszöbölésére alkották meg az időzónákat és a zónaidő fogalmát). A napórák megjelenése és felépítmény sokféle lehet, közös jellemzőjük az ún. árnyékvető és a számlap. A legegyszerűbb, bár többé-kevésbé pontatlan napóra a gnómon - lényegében ilyen a földbe szúrt pálca vagy rúd is. Azonban a pontosság érdekében fontos megjegyezni, hogy az árnyékvető és a számlap mindig akkora szöget zárnak be egymáshoz képest, amennyi az adott hely földrajzi szélessége (ez Budapesten 47 fok 29,5 perc, az Északi és a Déli Sarkon 0 fok, de pl. az egyiptomi Alexandriában 31 fok 11,5 perc). Emellett az árnyékvető legtöbbször párhuzamos a Föld forgástengelyével és minden esetben dél felé néz. Ugyanakkor bonyolítja a helyzetet az a jól ismert tény, hogy az évszakok váltakozásával a napsugarak beesési szöge és a nappálya hossza is folyamatosan változik: nyáron a Nap magasabban delel és hosszabb pályát fut be, mint télen. Ezért, hogy az eszköz a pontos időt mutassa, különféle helyesbítésekre, korrekciókra van szükség: ilyen pl. a nyújtott, elliptikus számlap, az összetett beosztások és az ún. időegyenlet. Ezt egy grafikon formájában adják meg, amelyről a napóra által mutatott időből a dátum ismeretében a helyi idő perce pontosan leolvasható. Az 1. kép egy saját fotóval mutatja be az időegyenletet, a fotó Budapest XIX. kerületében készült.
Felépítés szerint három fő típust különböztetünk meg: 1. vízszintes számlapú (horizontális), 2. függőleges számlapú (vertikális) és az ún. ekvatoriális napórákat (a latin aecvator, magyarosan ekvátor szó egyenlítőt jelent). Utóbbi változat kicsit a földgömbre hasonlít, nem véletlenül: általában egy függőleges és egy vízszintes félkörívből áll, melyek lényegében a meridiánnak (az adott hely felett átmenő hosszúsági körnek, mely a Nap delelési irányát, egyben az É-D írányt is kijelöli) és az Egyenlítőnek felelnek meg. Ezek az árnyékvető mögött keresztezik egymást, a meridián-ív tartja az árnyékvetőt, míg a másikon a számlap kap helyet egy keskeny lap formájában. Általában köztereken találkozhatunk velük. A horizontális típus alacsony oszlopok tetején vagy csaknem a talajszinten található, szintén közparkok vagy udvarok dísze. A vertikális változatot pedig épületek déli homlokzatára vagy oszlopokra helyezik. Említést érdemel az ekvatoriális napórák egy különleges válfaja, az ún. szkáfosz (görög szó, jelentése kehely), ami egy - legtöbbször félgömb alakú - mélyedés szerkesztett bonyolult felépítésű számlapból és a fölé helyezett árnyékvetőből áll (ilyet tekinthetünk meg pl. az Aquincum Múzeum területén is). Hasonló szerkezetű számlapot ritkán vertikális napórákhoz is használnak, erre láthatunk példákat a siófoki mólón vagy a népligeti Planetárium déli falán (l. később). Napórákat már az ókori Babilóniában is használták, később minden jelentősebb kultúrában megtalálhatjuk. Érdekesség, hogy még a korai mechanikus órák kalibrálására és ellenőrzésére is hordozható napórák szolgáltak. Ma már gyakorlati szerepük nincs, legfeljebb az oktatásban. Ennek ellenére kulturális értékkel bírnak, néhány napóra pedig kifejezetten esztétikus kivitelű. Hazánkban is számos példányról van feljegyzés - közülük eddig 13-at sikerült felkeresni és lefényképezni részemről -, de többségük sajnos megsemmisült vagy gyakorlatilag elérhetetlenné vált. Mai ismereteink szerint a soproni Szent Mihály templomé lehet a legrégebbi hazai napóra, valószínűleg a 13. században készült. Valamivel későbbi a kaposszentjakabi (ma Kaposváron tartozik) bencés apátság melletti törmelékből előkerült, a kutatók szerint 1440 táján készült napóra is, ez ma már múzeumi darab. Egyébként napórák mostanában is készülnek, olykor magánszemélyek megrendelésére is.
Azt hiszem, az általános tudnivalók után lassan rátérhetünk Esztergom felkeresett napóráinak bemutatására. Többször kirándultam a városban ilyen-olyan céllal, először 2023. szeptember 16-án 18:30 körül jutottam el egy dunakanyari hajóút által. Mivel már a Nap is élményben volt, és az ég is nagyrészt felhős volt, sajnos a Bazilikán és a Dunán átívelő Mária Valéria hídon kívül nem sok mindent láthattam. De úgy érzem, az égi fényjáték mindenért kárpótolt. Az egész látvány, az összkép egyszerre volt gyönyörű és felemelő. A 2. kép talán visszaad valamennyit a hangulatból.
Azóta volt pár utam Esztergomba - egyszer másodmagammal a szomszédos Párkányba (Stúrovo, ma Szlovákiában van) is -, és mivel mindig vonattal jöttem, így végigsétáltam a Duna-partig. Aķkor sem volt nehéz odatalálni, mert a Bazilika a vasútállomásról is jól látszik, másrészt a táv sem túl nagy. A Kiss János vezérezredes úton megálltam kicsit a Szent Anna Plébániatemplomnál (8. kép). Bár nem vagyok egy hitbuzgó keresztény (sőt, egyre inkább semmilyen sem), mégis szeretem megnézni a különböző templomokat és imaházakat, úgy általában a díszes épületeket. A Plébániatemplom mögötti tömb ad otthont a Mindszenty József Katolikus Általános Iskolának és Óvodának. Átellenben, a Hősök terén áll az 1927-ben, Horthy Miklós jelenlétében emelt I. világháborús emlékmű, Lányi Dezső szobrászművész munkája (9. kép). Ezután balra haladtam a belvárosba, pontosabban a Széchenyi térre. Itt áll ugyanis - többek között- a számomra egyik legszebb és legérdekesebb szobrászati alkotás, az Ister-kút csoportja (Ister a Duna görög megfelelője, 10. kép). Párkányi Raab Péter 2006-os műve. Visszatérve a főútra a szemközti hegyen (dombon?) észrevettem egy sárga és nagy korongot. Amikor egyre közelebb értem, tudatosult bennem, hogy az bizony egy napóra!
Még közelebbről nem vettem szemügyre, gondoltam, majd legközelebb. Sajnos ezt nem tudom mikor volt, de talán tavaly ősszel lehetett. A legmegfelelőbb időpont december 25-én adódott (mivel az előző út képei nagy valószínűséggel elvesztek, ezért az ekkor készült fotóval pótoltam, mert a látványt ugyanúgy visszaadja). Igen, tudom, karácsony, az ember olyankor a családjával van (?), de nekem erre akkor nem nagyon volt lehetőségem. De úgy voltam vele, hogy ünnep révén a vonaton is sokkal kevesebben vannak, a Nyugatitól kb. egyórás az út. És addig sem vagyok egyedül otthon, hanem összekötő a kellemest a hasznossal. Így azzal a céllal indultam el, hogy a feljegyzett esztergomi napórák közül minél többet dokumentáljak. Ezért a Hősök teréből nyíló Terézia utcába fordultam be, ahol a 27. szám alatt kellett megtalálnom a napórát. Pontosabban csak kellett volna... A ház udvarát két méter magas kőkerítés veszi körül és látogatásomkor az egyik ingatlaniroda hirdette eladásra. Mint kiderült, a ház a 2023. január 23-án, 100 éves korában elhunyt Klotz József amatőrcsillagászé volt (bár sok más területen is eredményes volt, ezért polihisztorként is hivatkoznak rá). Ő tervezte és/vagy készítette a város és a környék napóráit. A fent említett, a 3. és 4. képen látható Szent Tamás-hegyi napóra is az ő munkája, egyben a legnagyobb hazai példány. A közelmúltban elbontott "Zöldház" napórájának pótlására készült, 2009 szeptemberében került a helyére (előbbit is kerestem, bár a régi leírásokban MSZMP-székházként is szerepelt).
Számlapjának átmérője 3 méter körüli és az alja is nagyjából ilyen magasan van a falon. A következő latin mondatok olvashatók rajta: " NIHIL EGO SINE SOLE - NIHIL TV SINE DEO", azaz Semmi vagyok a Nap nélkül - Semmi vagy Isten nelkül" (a latinban a V betű az U hangnak felel meg). Legelső ottjártamkor a hegy lábánál lévő Művészetek Terén egy kisebb fotós tárlat volt látható, de ekkor már szinte semmi. Viszont ami állandónak mondható, az a tér előtt, a Szent István-lépcső alján álló római kori mérföldkő. Egykor az itt vezető hadiút, majd a mindenki által használható főútvonal (Via Publica) kiegészítője volt (5. kép, háttérben a napórával).
Amúgy magán a hegyen is még vannak további látnivalók, de mivel ez nem turisztikai blog, így nem kívánok további részleteket leírni ezekkel kapcsolatban. Aki mégis szeretne jobban elmerülhet a város kulturális folyamában, sok oldalon tájékozódhat, többek között itt is. Sikerült kicsit előreszaladni, mivel a Terézia utcából a közeli Petőfi Sándor utcában folytattam a keresést. A forrásom szerint az egykori Általános Művelődési Ház épületének DNy-i homlokzatán lennie kell egy napórának. Szerencsére meglett az új fogás: az 1983-ban, szintén Klotz József által készített eszköz 8 méter magasan van, rajta a következő latin felirat: "TEMPUS FUGIT", azaz rohan az idő. Az óra vertikális elrendezésű, árnyékvetője pólusra mutat. A római számozás vörösrézből készült. A Petőfi Sándor Általános Iskola mellett álló épületben ma már az Esztergomi Kolping Katolikus Szakképző Iskola működik, de a napórát a változások látszólag alig érintették (6. és 7. kép).
Miután a már említett nagy napóra is megvolt, igyekeztem minél többet kihozni az ottlétemből, ezért a Deák Ferenc utcai Zöld Óvodához (48. szám) indultam. A leírások szerint az udvar egy érdekes napórát rejt, amit olyan jól tett meg, hogy még a szomszédos épület megkerülese után a parkolóból (?) sem sikerült észrevenni... No nem baj, menjünk át a közeli hídon a Prímás-szigetre, ott biztosan tudok "szépíteni". Ugyanis az itt található Gesztenye-fasor mentén ugyancsak lehet egy napóra. De a hosszú keresgélés és az eredménytelen érdeklődés után feladtam a dolgot. Elfáradtam. Nemrég utánanéztem a dolognak, megtudtam, hogy ez a különleges háromszámlapú napóra és környezete nagyon rossz állapotban van, így valószínűleg nem találtam volna meg.
Így tehát a fáradtság és a csalódottság vegyes érzésével indultam hazafelé. Viszont mégis gazdagabb lettem egy újabb "napóra-felfedezéssel", ami azért mégiscsak vigasztalt. És az a gondolat, hogy - ha a körülmények engedik - még biztosan ellátogatok Esztergomba. Egy olyan városba, amelynek gazdag történelme és kulturális légköre van, természeti értékeiről nem beszélve. Szóval, ha úgy adódik, még fogtok találkozni vele a Gemingán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése